Erzsébet királyné kíséretében

,,Szerény följegyzés" - így nevezte Sztáray Irma az Erzsébet királyné nyomában című 1909-ben megjelent visszaemlékezését. A grófnő életének legnehezebb óráiban, a Felséges Asszony meggyilkolásakor tett fogadalmat: megírja mi és hogyan történt 1898. szeptember 10-én Genfben. Száz esztendeje oltotta ki egy anarchista a magyarok királynéjának, Erzsébetnek az életét. Az évforduló és a magyarok Sissi iránti rajongása indolkolja a feljegyzések ismételt kiadását. A szerző, Sztáray Irma grófnő az udvarhölgy csodálatával és odaadásával, mégis pontosan idézi fel azt az ötévnyi szolgálatot, amelyet az érdekes, művelt, boldogtalan és irigyelt asszony mellett töltött. Elfogulatlansággal lehet illetni a szerzőt, visszaemlékezése mégis az egyetlen hiteles forrás, amely megörökíti a tragikus pillanatokat. "E pillanatban jóval előttünk meglátok egy embert, aki mintha kergetődznék, egy útszéli fa mögül kiugrik és a legközelebbi másikhoz rohan, innen átcsap a tó melletti vasrácshoz, majd újra egy fához, s ekként a gyalogjárón keresztül-kasul cikázva felénk közeledik. Hát még ez is tartóztat! gondoltam, önkéntelen követve őt a tekintetemmel, mikor ez újból a vasrácsot ért s onnan elugorva rézsút felénk iramlik. Önkéntelen tettem egy lépést előre s így fedtem előtte a királynét, de ez most úgy tesz, mint ki nagyot botlik, előrelódul és ugyanakkor öklével a királynéhoz sújt. Mintha villám sújtotta volna, hangtalanul hanyatlott hátra a királyné, és én lelkemet vesztve egyetlen kétségbeesett kiáltással hajoltam fölébe."