Érzelmek iskolája - L'Éducation sentimentale (Fordította az utószót, és a jegyzeteket írta Gyergyai Albert)

Az Érzelmek iskoláját nem fogadták azzal az elismeréssel és azzal az érdeklődéssel, amely első regényét, a Bovarynét egyszerre olyan népszerűvé tette. Oka ennek egyrészt az író kegyetlen kritikája volt, amellyel kora francia társadalmát ostorozta, és amelyet ez a társadalom nem tudott és nem akart elviselni, másrészt talán az egész mű rendkívüli merészségében és ereditéségében, formájában és felfogásában, módszerében és stílusában rejlett. Azóta az egymást váltó francia és nemcsak francia nemzedékek egyre jobban hozzánőttek ehhez a regény-óriáshoz, és mindinkább élvezik benne mindazt, ami első megjelenésekor még nagyon is vakmerőnek, nagyon is szokatlannak tetszett. A XX. század olvasói pedig az európai regény új mintaképét, egy hatalmas társadalmi és ugyanakkor lírai regényt láttak benne. Történeti szempontból az érzelmek iskolája valóságos kiindulópontja a modern francia regénynek; és Marcel Proust is bevallja, hogy többek közt ebből tanulta az Idő érzékeltetését. Az Érzelmek iskolája tulajdonképpen az ifjúság nagy regénye: egy szépséges szerelem tiszta és szomorú története, az 1848-as korszak sokoldalú megvilágítása, egy romantikus fiatalember változatos és tanulságos pályafutása - arcok, tájak, emberi sorsok, szerelmi és forradalmi jelenetek szakadatlan körforgása. S ugyanakkor ezeket a látomásokat és káprázatokat Flaubert a történetíró szenvtelen pontosságával rögzíti: minden szavát, mondatát és fejezetét az általános történés áramába kapcsolva, a sok apró jelenetet hatalmas hőskölteménnyé, a haldokló romantika gyászénekévé tömöríti. Vissza Tartalom Első rész 7 Második rész 85 Harmadik rész 238 Utószó 353