Erlebtes und Erdachtes

Meller Béla dr., az orvos, hetvenkét éves korában lővérjének csöndjében szellemi leltárt készített gazdag életéről és azt, amit belile feljegyzésre érdemesnek talált, könyvbe foglalta barátai számára. Nem életrajzot írt, nem eseményeket gyüjtött össze, hanem testi és lelki élményeket, melyeknek érvényessége túlhat az egyén életén és így másokat is gazdagít. Aki annyira a telibil meríthet, mint Meller Béla, a filozófus, esztétikus, biológus, mőbarát és festi, az nem szoríthatja mondanivalóját szők határok közé. Könyve az anekdotától a tér és idi fogalmáig, Sopron felfedezésétől Tizian Assuntájáig ível. Ebben a kaleidoszkópban minden részecskének fontos szerepe van. Összeségük nemcsak egy embernek, hanem egy bölcs és jóságos, mindent megérti és csöndes iróniával gyógyító egyéniségnek képét adja. Meller Béla az előszóban ,,dilettáns"-nak nevezi önmagát. Aki hetvenkét éves koráig érlelte magában mondanivalóját, az nem lehet dilettáns a szó mindennapi értelmében, hanem ,,élvező" a szó eredeti jelentésében. Azt, amit az élet neki, az ,,élvező"-nek juttatott, most megosztotta barátaival, akik meleg örömmel fogadják ezt a késői elsőszülöttet.