Építőművészet - Pécs-Baranya (minikönyv)

Részlet a könyvből: "Műemlékeink rangja és sokasága bizonyítja, hogy a Dél-Dunántúl, s ezen belül Baranya és Pécs építészete mindig is fontos része volt az egyetemes magyar építészetnek. Súlyát, helyét a modern építészet meghonosodásával is megőrizte, sőt talán még növelte is. Az itteni építészet II. világháború utáni, máig is tartó, országosan is komoly elismertsége egyszerre több forrásból is táplálkozik. Fellendülés szorosan kapcsolódott a terület gazdasági életének megújulásához, erősödéséhez, ami új programokkal; a tömeges lakásépítés, az új intézményhálózat és ipartelepek kialakításának igényével jelentős új lehetőségeket adott az építészeti formálás számára. A gazdasági háttér azonban nemcsak lehetőségekkel, hanem egyben korlátokkal is járt, és kettős hatása így együtt vált az itteni építészet jellegének is megalapozójává. A hirtelen megnövekedett feladatok építészeti megformálásához biztos kapaszkodóul, jó adottságul szolgált a dél-dunántúli táj és az elődöktől örökölt építészeti környezet. A táji, környezeti adottságok mondhatni alázatos, de mindenképp tudatos figyelembevétele, gazdagítási szándéka olyan egységes szemléleti alapokat biztosított a megye építészetének, melyeken az új alkotások helyivé, s egyben karakteresen egyedivé válhattak, általában sikeresen tudták elkerülni a sematizmus és a formalizmus szélsőségeit is."