Eper reggelire //A Hotel Bali című nagy sikerű regény folytatása//

Előszó Részlet a könyvből: "Dóra az íróasztalánál ült, a megrendeléseket nézte át, majd fogott egy tollat, és elkezdte egyesével kihúzni a tételeket. A szálloda foglaltsági mutatói pillanatnyilag nem indokolná, hogy a helyettese ilyen nagyvonalúan rendelgessen. Aztán hirtelen észbe kapott. Maron már nem a helyettese. Legfeljebb csak papíron. És hamarosan az ő pozícióját tölti be - ez csupán napok kérdése. Ő ezentúl legfeljebb tanácsokat adhat neki. Nem más "fokozta le" - vagy ahogy tetszik: léptette elő - tanácsadóvá: ő maga döntött így. Ő adta fel a korábbi pozícióját, ő hagyta el hónapokra Indonéziát, és csak a távolból vezette a hotelt. Néhány nappal korábban érkezett vissza Bali szigetére, a feladatait átadni és csomagolni. Csomagolni... és búcsúzni. Kibámult az ablakon. Rálátott a medencére, és ha a székkel egy picit hátrább gurult az asztaltól, az óceánra is. Mona Lisa és parti árustársai már lerohanták a háncs napernyő alatt pihenő néhány vendéget. Dóra vágott egy grimaszt. Bár tudta, hogy az árusoknak ez az egyetlen megélhetési forrásuk, világosan megmondta nekik, hogy nem zaklathatják a pihenő vendégeket, csak akkor kínálhatják nekik portékájukat, ha a vendégek óceánparti sétára indulnak. Egy időben, amikor nemcsak papíron vezette a szállodát, hanem ott is élt, a balinéz árusok betartották ezt a szabályt. Most csupán Ogus, a festő srác - Dóra jó barátságban volt vele és családjával - ücsörgött kicsivel odább, egy pálmafa árnyékában és éppen egy képen dolgozott."