Epepe

1969 őszén a Magyar Nemzet folytatásokban közölte Karinthy Ferenc Epepe című regényét. A mű felkeltette az olvasók érdeklődését, a közlés során sokan mondták el róla véleményüket, kísérelték meg értelmezését. B. I. írta: "Az Epepében mindössze egy hős van, és az se hősi figura. Nyelvész, ami nem jó buli, ebből meggazdagodni aligha lehet. Nem ver félholtra senkit, az erkélyről soha nem huppan lónyeregbe. Briliánsot sem lop, nem is talál, nem is nyomoz utána: reménytelenül antikrimi alany. Mégis naponta, óránként óriási drámákat él át, egyre fokozódó feszültségbe hajszolódik, teljesen egyedül. Kalandjai abban az óriási egérfogóban játszódnak le, amely maga az emberi nyelv, a gondolat- és érzésközlés part nélküli csatornája. Az epepe-nyelv, amelyet nem ért, és nem tud megismerni... Ahogy a különbnél különb kiutakat keresi, van olyan izgalmas mint egy csontreccsentő pofon. Tévelygése sokkal bonyolultabb egy gyilkos tekervényesen cikázó menekülésénél... Kibontakozását nem lehet hideg, komputeri logikával előre kiszámítani."