Énekelj visszafelé és könnyezz!

Mark Lanegan, amerikai énekes, dalszerző, költő. Tizenhárom szólóalbumot adott ki, a hozzáértők Tom Waitshez, Leonard Cohenhez és Nick Cave-hez hasonlítják. A kevésbé hozzáértők Jim Morrisonhoz. Az enyhe kifejezés, hogy problémás családból származott, és a megélt traumák már igen korán az alkohol és a kábítószer felé terelték. Lanegan tizenkétéves korától rendszeresen ivott, tizennyolcéves korától pedig keményen drogozott, a kilencvenes évekre pedig hajléktalanná vált. Letartóztatták és egy év börtönbüntetésre ítélték kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt. Drogfüggőségét csak a 2010-es évekre sikerült teljesen leküzdenie. A magyar közönség többsége a Queens of the Stone Age-ben ismerte meg, pedig már a nyolcvanas évek elejétől a Screaming Trees grunge zenekar énekese volt, majd a kilencvenes években sorra vette fel a szólóalbumait, ahol jobban ki tudott teljesedni. Lanegant később mindenki a korszak egyik legjobb énekeseként ismerte el, a modern crooner stílus egyik ikonjaként. A lemezei egyre jobban fogytak, és egyre kultikusabb sztárrá nőtte ki magát, de ez mit sem segített a mindennapjai poklán. Az Énekelj visszafelé és könnyezz! című önéletrajza egyszerre őszinte, felkavaró, szomorú és szórakoztató. Szembenéz a démonaival, betekintést enged a magánélete legsötétebb bugyraiba, és olyan legendás zenekarokkal együtt töltött időkről mesél, mint a Nirvana, az Alice in Chains vagy a Soundgarden. Tulajdonképpen egy grunge-alapvetés, de a mocskosabb fajtából. A "pokoljárás" kifejezés a közelében sem jár annak, amin Lanegan keresztülment. Önéletrajza 2020-ban jelent meg, és a szerző két évvel később meghalt Írországban, feltehetően covidban. Mark Lanegan sorsa - ahogyan jó barátjáé, Kurt Cobainé -, gyerekkora óta kódolva volt, de míg a Nirvana-frontember élete a nagyközönség szeme előtt zajlott, a morózus, tüskés Lanegané nem; ezért is különösen izgalmas olvasmány az önéletrajzi könyve.