Emlékmű lett a nagyapám

A Nagy-Empireák szigetcsoportján súlyos a válság: egy mindenre elszánt, gyönyörű hölgy, egy déltengeri maffiavezérnő - bizonyos Nakamura Brancsevszka - hatalomra tör, egyeduralkodó akar lenni. Nem retten vissza a véres erőszaktól, kínzásoktól, gaztettektől sem. Ki mer szembeszegülni ezzel a csodálatos szép asszonnyal, ha már úgy látszik, hogy minden elveszett? Nem más, mint Gena Sztratofonotov leningrádi úttörő, aki nem fél sem a szédítő szakadékokról, sem a tengerfenék pusztító mélységeitől, hanem lelkes jóbarátai s egy füttyögetve beszélő delfin segítségével ugyanúgy diadalmaskodik a mai banditákon, mint ahogyan valamikor a kalózokat győzte le egy hírneves ősapja, akinek már rég ott áll a szobra a mesevilág fővárosában. Tartalom Prológus 7 Első fejezet amelyben az olvasó megismeri Gennagyij Sztratofontov gyermekéveinek történetét, és hallani véli tanítói tollainak sercegését, amint garmadával írják be az ötösöket a bizonyítványába 13 Második fejezet amelyben viharos szél süvölt, rémeset loccsan a tegnap esti borsleves, majd hegedűszóra bugyborékolva kifut az üstből 27 Harmadik fejezet amelyben a kandúr énekel, és a Rozsdás Cápa ugatását hallani 47 Negyedik fejezet amelyben ideges nevetés hallható kicsodulnak a hála könnyei, a végén pedig bravúrosan csendül fel a zeneszó 59 Ötödik fejezet amelyben ávszázadok, sőt évezredek távolából dühkiáltások, győzelmi ordítás, fegyvercsörgés, halálhörgés és szerelmes sóhajtások hallhatók, és a féltékenység keserű könnyei hullanak 69 Hatodik fejezet amelyben a vidám hangok közé dühös kiáltások keverednek, motorkerékpárok berregnek, és véget nem érően halandzsázik, a "gumiember" 83 Hetedik fejezet amelyben teniszlabda-pattogás hallunk, valamint szörnyű recsegést, amellyel hatatlmas állakapcsok szétmorzsolják a homár ollóját 93 Nyolcadik fejezet amely meggyőző példával bizonyítja, hogy a logika és a józan ész szava olykor belefullad az eszét vesztett tömeg éktelen lármájába 115 Kilencedik fejezet amelyben először teremtenek kapcsolatot ultrahang segítségével, ismét felcsendül a kandúr éneke és az éjszakai Owk-port muzsikája 123 Tizedik fejezet amelyben égen és földön Rolls-Royce motork bömbölnek, ditirambusok és hűségeskük hangoznak le 139 Tizenegyedik fejezet amelyben a "Kalandornő dala" és az őrültek hangjai hallhatók 157 Tizenkettedik fejezet amelyben újra felbőgnek a repülőgépmotorok, és dörög a gépfegyver 177 Tizenharmadik fejezet amelynek legtöbb résztvevője szerönyű lármát csap, de néhányan csöndesen beszélgetnek 185 Tizennegyedik fejezet amelyben köhécselésen, szipogáson, a térdízületek recsegésén felülkerekedik Marija nagymama öblös hangja, és felcsendülnek a nagy költő versei 195 Tizenötödik fejezet és egyben az utolsó, amelyben összekeverednek az összes hangok 203 Epilógus 230