Emlékeimből

Ismertető: "Az emlékezés a lélek szükséglete, az egyén, társadalom és állam éltető ereje. Amint ideálok nélkül nincs az életnek értelme, éppúgy emlékek hiányában elveszti az élet hangulatát, értékét és azt a folytonosságát, mely erőt kölcsönöz a küzdőnek, reményt ébreszt a csüggedőben és lendülettel tölti el az élni akarót." (Angyal Pál) Angyal Pál önéletrajzi írásának ismételt közreadásával éppen egy ideálra kívánunk emlékezni, aki az XX. század első felének egyik legkiválóbb büntetőjogásza, maradandót alkotó jogtudósa volt. Nagy terjedelmű, a büntetőjog egészét felölelő szakmai munkássága az érdeklődők számára hozzáférhető, megismerhető. A könyvek és folyóiratok sorai mögött mindig ott van az ember, akinek lénye, habitusa formálja e sorokat. Hivatásában csak az tud maradandót alkotni, akinek munkáját áthatja a műveltség, az igényesség, a mások felé fordulás képessége. Ilyen volt Angyal Pál. Angyal Pál 1873. július 12-én született Pécsett. Édesanyja Grabarics Tekla, édesapja dr. Angyal Pál, aki szolgabíróként kezdte pályafutását, később kir. alügyész, majd törvényszéki, utóbb kir. ítélőtáblai bíró Pécsett. Kúriai bírói ranggal vonult nyugállományba. - További ismertető: "Belelapozás".