Emelt fővel -Az 1945-ös földosztás, a német nemzetiség kitelepítése

Talán öt éve egy sváb-magyar lakodalomban jutott először eszembe, hogy meg kellene írni a nemzetiségek összemelegedésének történetét. A lakodalmi mámort egy éjszaka ki lehet aludni, az ilyenkor támadt gondolatok azonban nem szállnak el olyan könnyen. Eltelt egy év, majdnem a második is, és zsebemben a megbízással még mindig egy helyeben toporogtam. Pedig akkor már rájöttem, hogy a nemzetiségi kérdés többszörösen összefügg a telepítéssel, az elválaszthatatlan a földkérdéstől, és mint láncszemek kapcsolódnak egymásba az 1945-ös földosztás, a német nemzetiség kitelepítése, a Csehszlovákiából kiutasított magyarok elhelyezése, a mezőgazdaság szocializálása - úgyhogy hirtelenében azt sem tudtam, mihez kapjak. Tengernyi irodalom, az érintésre újra meg újra felsajgó sebek, derékba tört emberi sorsok - ezekkel bajlódtam az elkövetkező években. Őslakók és telepesek - írtam fel magamnak az ideiglenes címet, és a nemzetiségi kérdés is mindjárt más színt kapott. Mert ugyan ki az őslakos, és ki a telepes? Melyik őslakosnak van joga lenézni az újonnan jöttet csupán azért, mert más, mint ő? Gyűlt az anyag, egyre gyakrabban jártam a legtarkább összetételű megyébe, Baranyába és a szomszédos Tolnába. És ekkor találkoztam a bukovinai székelyekkel, akiknek történetében a telepessors koncentráltan jelentkezett. A könyv bő harmada szól róluk: hogyan kerültek Bukovinába, mi sodorta őket haza, milyen embertelen megpróbáltatáson mentek át, hogy vertek gyökeret új hazájukban. Mikor jegyzeteim már-már elborítottak, nekiszántam magam, és elkezdtem írni. Írtam egy álló esztendeig, és akkor letettem az utolsó pontot. Nem mintha kimerítettem volna a témát, vagy befejeztem volna a könyvet. Az ilyen jellegű munkákat csak abbahagyni lehet, miközben lelkiismeretünket egyre súlyosabban terheli mindaz, amelyről talán saját mulasztásunkból hallgattunk, vagy egyszerűen nem volt alkalmunk írni. Sok minden hiányzik tehát ebből a könyvből. Mégis, szeretném hinni, hogy a rész magyarázza az egészet, és a felmutatott történelem nem csupán emberi dokumentum, hanem példázat is. Vissza Tartalom Csepp és a tenger Egy harang vándorúrta kél 13 A csepp és a tenger a " hárommillió koldus országában" 20 Egy Horthy-telepes 27 Őslakók és telepesek Telepítés a negyvenes években 37 Fenn a dombon 54 Lenn a faluban 63 Bosnyákok között 71 A koronakulák 84 A vihar csak a fákat tépi ki 103 Akit a kígyó megcsípett, a gyíktól is fél 110 Megmozdul a föld A "debreceniek" 123 Tsz-elnök az ötvenes évekből 128 A szerbek 150 Két "vad rác" 164 Próbáló idők Egy ház története 195 A felvidéki kérdés 204 A "cseszko" magyarok és a többiek 220 Telepítések népe A "csángók" és a madéfalvi veszedelem 253 Két intermezzó: Hertelendyfalva és a moldvai magyarság 264 Magyar pap a végeken - kisebbség a kisebbségben 282 Egy nép hazát keres A második telepítés előkészületei 295 Három kérdés- négy arckép 319 A székelyek második telepítése: Bácska 345 Újra többesült a kín és a bánat 362 Akik nem menekültek el, és akik végleg ott maradtak 382 A bizonytalanság évei A székelyek harmadik és utolsó telepítése 393 Hidas - 1945 417 Ha ez a település hamis... 433 A székely Ház akkor és most 445 Egymás között Parlag és a maszek juhászok 495 Feketeribizli 467 Az árokból kimásztunk, avagy tsz a nyolcvanas évek elején 478 Fel nem ébresztett igény 486 A jómód lépcsőfokai 500 A megye szélére vetett falu 504