Előcsend

Az író vallomása regényéről: ,,... hiábavalóan imádkoztunk, próbáltunk példát venni a fügefáról, zsendülhetett az ága, hajthatta a leveleit, felénk se közelített a nyár: valahogy mindig a mások kertjénél időzött, mások kertjibe vitte gyümölcsét...", ,,..szakadhatsz ezerfelé, a nincsen nincsen, a semmibevevés semmibevevés csak akkor mérnek embernek, ha gabonával együtt méretkezel..." ,,Ügyelni kell, ezek nem ismernek könyörületet.. mint akik az Isten hangját hallják, úgy dirigálnak." ,,Semmit sem utálok úgy, mint a fogatlan beszédet... fejetlenség, nyuzakodó kapkodás... oda kell ügyelni arra is, ha más hang szól, ha értünk szól..." ,,Kinek felesége hamarabb jő ide, Fogjuk meg szép gyöngéden, dobjuk bé a tűzbe, Annak gyönge hammát keverjük a mészbe, Avval állítsuk meg magos Déva várát..." Öt mondat, Sebestyénné, Sebestyén Lajos, Balbina, Mózes Mihály, Mártonka egy-egy nehézkes, mégis szárny-indító mondata. Ismerős nevek, kisregény trilógiám: a Vigyázó madár, Esőrácsok, Mérleges idő szófűzésével, hanglejtésével - a vándorlás stációi után immár gyökerezőben az ötvenes évek deszkázata mögött is ágadzón. Stílusában: csontozatos világ, csontozatossá szegényített leírással, a közte vergődő hús, szív, lelkület voltunk-leszünk élni akarásával, elevenedésével. Füvek példázatával: suhintás, sajgás, másnapos sarjadás.....