Elmegyek a lombhullással!

Nekem az erdészkedés - amellett, hogy a megélhetésemet is biztosította - az egész életemet kitöltötte mind a mai napig! Én szakmai szeretetből álltam a szolgálatába, nem úgy irányítottak hozzá se anyagi, se egyéb érdekektől kecsegtetve! Engem az erdő meg a vad szeretete vezetett el idáig és a puska imádata. A vállamon lévő fegyver nem az öldöklés jelképe, de az őrzés, az őrködés szimbóluma volt! Az erdőhöz való ragaszkodásom a csendhez kapcsolódik. Az erdő és a csend nekem egyet jelent! Sokaknak feltűnt, hogy minden írásomból szinte kisüt a Hazámhoz, a Nemzetemhez való mérhetetlen ragaszkodásom. Egyszer valaki meg is kérdezte tőlem: mi a magyarázata annak, hogy ,,író-olvasó" ember létemre a XX. század utolsó éveiben is fáklyaként lángol belőlem a hazaszeretet? - Napjainkban ez már szokatlan jelenség! - tette hozzá az illető. Azt feleltem neki: - Ha nem kis törékeny tollat forgató firkász, hanem igazi író lennék, akkor a hazaszeretetem lángja az egeket pörkölné! Ha majd egyszer én is ,,Elmegyek a lombhullással", bízom benne, hogy jó szívvel fog visszagondolni rám a könyveimbe belelapozó Kedves Olvasó is.