A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Előszó
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Kedves Olvasót, aki minden bizonnyal különleges könyvet tart a kezében. A szerző nem hivatásos író, nem riporter, vagy tanár, hanem egy, a földön élő sok milliárd ember közül. Igen, e könyvet Ön is írhatta volna, Kedves Olvasó, hogy nem tette, annak számtalan oka lehet. Mi késztette Jaczkó Ferencet az írásra, annak megértéséhez szeretnék segíteni e rövid bevezetővel.
Ifjú korában inzulinkezelésre szoruló cukorbetegséget állapítottak meg Ferencnél, s több, mint húsz évvel ez előtt a kezelési módszerek, ismereteink, jóval elmaradtak az orvostudomány jelenlegi lehetőségeitől. A rossz anyagcsere helyzet tartós fennállása a cukorbetegség (diabétesz) legrettegettebb szövődményéhez vezetett - elvesztette szeme világát. A könyvből megismerhetjük a cukorbetegek mindennapi küzdelmét a diéta, inzulin, fizikai aktivitás segítségével a jó anyagcserehelyzet eléréséért, a harcot az egyéb szövődményekkel, az alacsony vércukorértékek "hypók" megelőzéséért vagy leküzdéséért, a harcot, még világtalanul is, az életért. Ha csak erről szólna e kis könyv, akkor is meleg szívvel ajánlanám cukorbetegeinknek, s családtagjainak. Ennél azonban sokkal többről van szó, az igazi érték a mély lélekábrázolásban rejlik. Szinte kutatói módszerességgel teszi górcső alá önmagát, írja le a lelkében zajló érzelmi viharokat a kétségbeeséstől a boldogságig, melyet szerető felesége és családja ad számára a mindennapokban.
A nem látó ember azonban nemcsak önmaga, hanem tágabb környezete megfigyelésében is igen alapos. Mindez vonatkozik a vele nap, mint nap kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozókra is. Orvosként a legtöbbet betegeinktől tanulunk, s számomra, több mint harminc év után is fontosak azok a részek, ahol rólunk ír.
Tudálékos, lelkes, segíteni akaró, fáradt, ingerült, önfeláldozó kollégákról ír a kiszolgáltatott világtalan beteg finom elemzésével, de soha sem haraggal. Meghallgatjuk e mindig betegeink szorongásait, félelmeit? Igazán empátiásak vagyunk e mindennapjainkban? Próbáljuk e megérteni a betegséggel együtt zajló lelki folyamatokat? Meggyőződésem, hogy az egészségügyben dolgozó kollégák jelentős többsége ezt teszi. Mégis ajánlom e könyvet kollégáimnak is.
Miről szól ez a könyv végül is? Ferencről, a diabéteszről, a családról, netán az egészségügyről? Korántsem. A könyv egy EMBERRŐL szól, Kedves Olvasó, aki Ön is lehetne, de talán nem áldatott meg a könyvírás képességével, hogy leüljön és írjon, ahogy Ferenc fogalmazta: élete példájával tanítani. A könyv nem vidám dolgokról szól, de átsüt rajta az író finom öniróniája mellett a szeretet és töretlen hit: élni érdemes.
Győr, 2003. Karácsonyán Dr. Hidvégi Tibor