Egyetemes tizedes osztályozás II. (Rövidített kiadás)

II. kötet: Betűrendes mutató az MSZ 4000-77 szabványhoz - Ismertető: Az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) nemzetközi könyvtári osztályozórendszer, amely az ismeretterjesztő és szakdokumentumokat a tartalmuk szerint csoportosítja, és osztályokba rendezi. Az osztályozás gondolkodási tevékenység. Az a bibliográfiai tevékenység, amelynek során a tárgyakat és jelenségeket hasonlóságuk alapján egybegyűjtjük, és különbségük mértéke alapján elkülönítjük egymástól. Az ETO-t két belga tudós, Henry la Fontaine (1853-1943) és Paul Otlet (1868-1944) fejlesztette ki a Dewey-féle tizedes osztályozásból. A terveiket 1895-ben a második Nemzetközi Bibliográfiai Kongresszuson ismertették, és el is fogadták. A következő tíz év folyamán nemzetközi összefogással átalakították Dewey rendszerét. Az egész rendszert először 1905-ben adták ki Brüsszelben. Előnyei miatt (egyetemesség, egyértelműség, nemzetköziség, bővíthetőség) a könyvtárosok pozitívan fogadták. Szabó Ervin 1910-ben a Fővárosi Könyvtárban Dewey osztályozásából és a brüsszeli kiadás segítségével kialakította tizedes osztályozását. 1916-ban Magyarországon először a Kereskedelmi Múzeum könyvtárában vezették be az ETO rendszerét (az Országos Széchényi Könyvtárban 1936-ban). Általános bevezetésére a közkönyvtárakban 1949-1950-ben került sor. A rendszerváltozás körüli időkben megszűnt az ETO intézményes fejlesztése, és azóta sem tisztázódott a helyzete. Ma Magyarországon nem csökkenő mértékben, de forráshiány miatt érdemi fejlesztés nélkül használják. Az ETO kifejlesztésénél megtartották Dewey rendszeréből a főosztályokat és az osztályok nagy részét, de a főosztályokat egyjegyű, az osztályokat kétjegyű számokkal, az alosztályokat háromjegyű jelölik. Minden harmadik számjegy után pontot raknak. Az ETO hierarchiája 10 főosztályból, osztályokból, alosztályokból, szakcsoportokból és szakokból áll. - További ismertető: "Belelapozás".