Egyetem-begyetem - Tractatus psychologico illogicus

Előszó Az írás szereplői NEM kitalált személyek. Minden hasonlóság élő személyekhez gonosz szándékosság műve, nem a véletlené. Jobb, ha előre megmondom és nem élek az óvatos hazugsággal. Véletlen nincs, az képtelenség. A mintavétel ugyanis a mérés egyik formája, objektív kategória, az értékelés viszont szubjektív. Azt tanácsolom, hogy szíveskedjenek körül- és magukba nézni. Legjobb, ha rögtön az elején kifejtem, hogy a "személy" ebben a gondolatmenetben nem "Valaki", hanem "Valami". Ennyi jellemvonás egy személyben nem is férne el, amennyit itt összehordtam, ezért mindig, amikor "Elsőről" van szó, "Első jelenséget" kell alatta érteni. Éppen ezért a jelen írás nem akar és nem is tud sérteni. Mindezek ellenére belátom, hogy a könyvem nem nagyon illedelmes. A műhelytitkok kibeszélését szememre vethetik. Orvosok nem orvosi tárgyú írásairól azt gondolom, hogy azok, sorsuk tekintetében, sokfélék. Vannak könyvek, amelyekre majdnem mindenki hivatkozik úgy, hogy mások véleményét idézi, ennek ellenére kevesen olvassák el. Vannak olyanok, amelyeket sokan elolvasnak, főként kortársak, és azután eldugják, mert nincs mit mondani róluk. Vannak aztán túl okos könyvek, amelyeket sokan forgatnak, és amelyekből nem lehet egyetlen önálló mondatot sem kivenni, ha az ember idézni akar belőlük. Én kísérletet tettem egy beszélgető könyv megírására, ezért szíveskedjenek a könyvemmel kettesben maradni.