Egy kémikus a régi Eötvös Collegiumban

A Petőfi Irodalmi Múzeum Hang- és Viedótára beszélgetés-sorozat készítésébe kezdett, amelyben számos régi Eötvös-kollégista szólalna meg, s személyes emlékek szövedékéből összeállna a hiteles kép a Collegium maradandó szellemi értékeiről, s felbomlásának szomorú folyamatáról. 2005 februárjában és márciusában Kucsman Árpád kémikussal Kelevéz Ágnes irodalomtörténész ült le beszélgetni, feleleveníteni az intézmény alkotó szellemi légkörét, s nem utolsósorban a záró akkordot, hiszen a professzor 1945-től öt évig, a Collegium utolsó periódusában volt lakója a híres Ménesi úti épületnek. E hat órás anyag szerkesztett változatát vehetjük kézbe könyv formájában. Hat nagyobb fejezetre tagolva ismerhetjük meg Kucsman professzor családi és iskolai környezetét, útját a Fasori Evangélikus Gimnáziumból a neves intézménybe, majd az ott folyó szakmai munkát, a kulturális és közösségi életet, nem hagyva ki a politikai momentumokat és baráti kapcsolatokat sem. Az izgalmas önéletrajzi kötetben dögész szemmel, azaz a sok filosz között egy természettudomány szakos nézőpontjából rajzolódik ki az a pezsgő szellemi élet, amely máig termékenyítőleg hat művészeti és tudományos életünkre. Bár hiányolhatjuk a képi dokumentumok közlését, egy hasznos névmutató azért rendelkezésre áll a tájékozódásban, ahol is az Eötvös Collegiummal kapcsolatban nem álló személyek neve s ők vannak kevesebben - dőlt betűvel szerepel.