Egy festő ifjúsága - Barabás Miklós diákévei (Lantos Lajos rajzaival)

Ismertető: Mándy Iván az 1940-es évek elején-közepén keletkezett korai regényei már teljes értékű részei a később inkább a novellisztika, a ciklikus prózai kisformák felé mozduló életműnek. - Részlet a könyvből: Dermedt, fehér a táj. Egy-egy magányos, kopár fa mered ki a hótakaróból. Valahol harangoznak. Álmosan bong a harangszó, aztán elhal. most még mélyebb a csend. Szinte elképzelhetetlen, hogy valami megzavarhatja ezt a mozdulatlanságot. A kanyargó úton egy fekete pont tűnik fel, lassan emberré nő: halotthátú asszony, gyerekkel a karján, másik kezében batyu. Olykor fáradtan megáll. - Nem fázol, Miklóska? A gyerek nem felel, a havas tájat bámulja. nem sokat ért az egész útból, az egész vándorlásból, az anyja szeméből hulló könnyeket sem érti. Az anya igazít valamit a batyun, aztán tovább megy. faluba ér. Kutyaugatás fogadja. megszokta már...! Faluról falura ez az egyetlen kísérője. Ember fia nem jön eléje, nem törődik vele. Kinek is volna kedve kidugni az orrát ilyen hidegben? kékes árnyékok jelennek meg a havon. Esteledik. Barátságos, meleg fények gyúlnak az ablakokban. Az asszony mereven előrenéz, hogy ne lássa ezeket a fényeket.- További ismertető: "Belelapozás".