Egy ember élete I-III.(1 kötetbe kötve)

Részlet a könyvből: Vágyak és nyugtalanságok lobogtam bennem, mikor elindultam. - Pest - mondtam magamnak. - Ó Pest! - S ekkor egy különös városra gondoltam, olyan kíváncsisággal és szeretettel, ahogyan gyerekkori emlékeiből egy távoli rokonra gondol az ember. Egy rokonra, nagybajuszú, kigombolt mellű férfire, aki jó volt hozzánk, hatalmas karjaiba emelt, kedves szavakat mondott és megóvott bennünket a széltől és hidegtől. Így gondoltam Pestre, amelynek a felizgatott fantáziákban tükröződő palotái, emberekkel zsúfolt utcái és keveredő vidám élete van. Így indultam neki. De micsoda ajándék volt az a jegy, amit a párisi követségen hosszú jajjongások után kiutalványoztak a részemre? A vonat száguldott velem, mintha repülne és nem gondolhattam rá, hogy az egyik állomáson kiemelnek ebből a kényelmes fészekből s áttesznek egy sokkal lassúbb járatú vonatba, később pedig egy közönséges tehervonat üres, elpiszkosodott kocsijába. Ez Németországban történt. Vissza Tartalom I. kötet 1-233 II. kötet 1-221 III. kötet 1-237