Egy csepp Balaton

Gí fotói és Kárpáti Kamil versei "Az Egy csepp Balaton (a Nyárdélutáni hold Rómában , Káprázat Velencében , Római kút c. könyveink után) negyedik közös albumom Kárpáti Kamillal . Mindegyiknek meghatározó eleme a víz, a fény, a költészetet szülő melegség, harmónia. Közel 50 éve minden nyaramat Balatonvilágoson töltöm, s csaknem 30 éve fotózom a parti dombról elém terülő, számomra mindig új, varázsos tájat. Bár tudom, a Balaton zegzugait, köztük a világosi kilátót, ahonnan a messzeségbe hullámzó víz fenséges panorámája tárul az utazó elé, gyakran keresik fel a turisták - mégsem elsősorban nekik szól, nem bédekker, nem turisztikai útmutató ez a könyv. Inkább a benső tájak kivetülése, a lélekkel való fény-azonosságok lenyomata szeretne lenni. - Belső vándorútra hív. Szépség, harmónia... - Van-e még bátorságunk papírra vetni e szavakat? - Én képekben látom a világot. Velencét, Rómát és a Balatont is úgy fotóztam mindig, mintha lencsém a fölrobbanás előtti utolsó percet örökítené meg. Nekem menedékem, ha a fotózás által olykor pillanatra kiléphetek az időből - ezért nem mondhatok mást: legszemélyesebb magánügyem tárom az elé, aki kézbe veszi albumom. De magánügy-e valóban a szépség, a költészet? Részben igen, hiszen fölfelé tartva lépcsején végül megpillanthatjuk önmagunkat, legbelsőbb énünket. A világosi parti dombról is vezet egy lépcső a vízhez, amely a természet kifogyhatatlan alkotásait tárja elém. Nekem csak észre kell vennem, s meg kell örökítenem. Békeidőben, a föld bármely pontján ez ugyanígy van. Meg lehet találni azt a zugot (ha bennünk, belül is megvan a párja), amelyben kiteljesedhetünk. Nekünk, embereknek kellene méltók lennünk a befogadásra - a magunkban kicsírázó élmény talán jobbá tehet bennünket. Ez pedig már nem csupán személyes ügy, de közös érdekünk. Hiszek abban, hogy a művészet még mindig megmenthet minket a végső elmagányosodástól. Én fotóimmal keresem az utat Önhöz, kedves Befogadó. Ha e könyv lapjain saját élményeimből - önmagamból - átadhatok valamit, talán létre jöhet köztünk a kézfogás. Ha csak egy-egy pillanatra is kizökkenthetem a valódi világ ridegségéből, ha a képek, a versek közül csak egy otthonra talál Önben, úgy hiszem, már megérte." Gí