Egy anya és három lánya

ELŐSZÓ A XX. Század egyik leghíresebb - előtörténetét tekintve hírhedtnek is mondható - erotikus műve. Kiadók a világ minden táján buzgón tűzik "betiltott klasszikusok" címet viselő sorozatok élére. Az 1926-ban, a szerző halála után egy évvel megjelenő regény egy örömlány vagy inkább örömasszony. Teresa és három lánya históriáját regéli el. Mauricette, Charlotte és Lili úgyszintén a legősibb női mesterség művelői. Erről maga az első személyben nyilatkozó szerző igyekszik meggyőzni olvasóját - kétségkívül sikeresen! -, miként arról is, hogy műve nem regény, hanem a valóság hű képe. Huncut, aki rosszra gondol! - tartják a franciák. A négy hancúrozó hölgy mégoly színesen megjelenített története azonban nem volna elég ahhoz, hogy világhíressé tegye szerzőjét. Pierre Louys regényének az izzó és képzelet gazdag leírások mellett a jellem- és korrajz is vállalat célja és erénye, s ezt maradéktalanul teljesíti is. Ez emeli a művet a nagy klasszikusok, erotikus remekművek közé. Vissza FÜLSZÖVEG Részlet a könyvből: "Húshagyókedden bohócruhát csináltattak nekem, hátul egy rombusz alakú folttal, amit a seggem közepén fel lehetett emelni, így nem kellett levetkőznöm. Hét férfival és egy nővel vacsoráztam, akit Fernande-nak hívtak, s teljesen meztelen volt. Mama is ott ült. Tudod, ameddig még szűz voltam, nem engedte, hogy egyedül vacsorázzak valakivel. A hét férfi fogadott, hogy mindegyik háromszor tesz a magáévá, s a végén lesz-e annyi sperma a fenekemben, hogy megtöltsön egy pezsgőspoharat; Fernande pedig megígérte, hogy kiissza ezt a poharat, ha állják a fogadást."