Eddington, télkirály

Galántai Zoltán prózája meglehetősen társtalan jelenség a kortárs magyar irodalomban: a történetet az epika lelkének tartó fölfogás éppoly idegen tőle, mint a szövegben csupán nyelvjátékot látó posztmodern irányzat, sőt távol áll a korai Határ Győző regényekre vagy a Szentkuthy életműre jellemző, szürrealista elemeket hordozó, asszociatívan csapongó elbeszélésmódtól is. Eredetisége, sajátossága minden bizonnyal az írói alkatban gyökerezik, ennek viszont szerves része az a módszeres, alapos természettudományos érdeklődés, amely igencsak ritka a mai magyar írók körében; aligha az életrajz esetlegességei, említés nélkül hagyható apróságai közé tartozik, hogy a bölcsész végzettségű szerző a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, és rendszeresen publikál technikatörténeti és tudományfilozófiai esszéket, főleg a Beszélőben.