Dunaúszó

A Dunaúszó második Duna-könyvem, sokadik Duna-közleményem. A Danubius, Danubia első, három kötetes Duna-regényem kétszáz évet ölel egybe, a kilenc országot átszelő folyót, több tucat mellékfolyót, kanálist, morotvát, partjain élő garmadányi embert, hat főbb szereplőt. Mivel a hetvenes években unokatestvéremmel, Weidinger Imrével leeveztünk Ulmtól Bajáig a Dunán, ez az élményanyag adta második Duna-könyvemnek, a Dunaúszónak alapját: tájrajzilag, kistörténelmi alapon. A benne szereplő három főalak, Vas Pál, Szombatiné Gál Boriska, Nagy S. János azonban nem valóságos Duna-tú- rások, hanem a képzelet szülöttei. Dolgozószobám falán van egy méretes Duna-térkép, 3 × 2 méter nagyságú, mely hely- és vízrajzilag az egész Duna-tájat ábrázolja. A Dunaúszó megalkotásakor képzeletemben ezen a kivetített Duna-vonalon ereszkedett le a három szereplő, akiknek fizikai valósága megvan az életben, de a valóságban nincs, illetve nem volt folyamatos összeköttetésük a Dunával. Bátran mondhatnám: a Dunaúszó egy feldíszített eseménysor emlékezés-története, valóságos és álomutazás együtt