Délibábjaim városa

"...annyi félreértés egyetlen városunk jellegének, múltjának megítélésében sincs, mint éppen Debrecen esetében! Ma már aligha azonosítja értelmes közíró Szegedet azzal a "szegedi gondolattal", amelyet pedig a két világháború között annyit emlegettek, hogy szinte jellemvonásává avatták, holott e szelíd és szép városnak és népének semmi, de semmi köze sem volt ahhoz a hírhedt gondolathoz! Ezzel szemben Debrecen szellemi vonásai annyira "tartósak", hogy még ma is újra és újra ki kell állni a vonások védelmében avagy épp ellenkezőleg - megtisztításukért. És annyi a félreértés, a közismeret szintjén a félreismerés például a cívisváros, a kálvinizmus fogalomkörében, hogy az író, aki könyvet ír erről a városról, kénytelen több teret szentelni a historizálásnak, a fogalomtisztázásoknak. Csokonai - szerintem - még mindig nem áll a megérdemelt helyen az irodalomértékelésben, oktatásban - a közvéleményt most sem említem, mert Kálmán király óta tudjuk, hogy ami nincs, arról szó se essék. Debrecenben nem lehet megkerülni ezeket a kérdéseket, még topográfiai értelemben sem! Ha a Nagyállomástól indulva ki akarsz menni a Nagyerdőre, nem tudod kikerülni a kálvinista Nagytemplomot! Pár évvel ezelőtt még a Vitéz szobra előtt is el kellett haladnod. Őt egy okos daruval el lehetett mozdítani a helyéről, de a Nagytemplomot nem lehet elmozdítani. Ne is próbálkozzál vele, nem fog sikerülni, habár útban van. A kálvinizmust a város múltját vagy jelenét tekintve sem lehet megkerülni, bár lehet, hogy ez némely olvasónak nem tetszik. Valami specifikus furcsaságnak tartja, holott nem az. A város karakterének ma is egyik meghatározó eleme. Különös, de az."