Deim Pál

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Egymást metsző, érintő síkokból felépülő geometrikus tér. Ezt különböző irányokból érkező vonalkák sűrű zuhataga és éles körvonalú, merev raszterek áramlása járja át. E bonyolult világban jelenik meg a bábu formájú ember kiszolgáltatottan vagy éppen uralkodóan, egyedül, párosan vagy társaival. Ezek a legjellemzőbb motívumok Deim Pál egyéni hangú művészetében. "Deim Pál szerencsés, hogy fiatalon olyan életművet sikerült kialakítania, amelyik egységes, és úgy hat, mintha befejezett volna. De én úgy érzem, hogy még hozzá fog tenni ahhoz, amit már kialakított..." - mondta Barcsay Jenő egy 1985-ben készült interjúban. Ezta véleményt igazolták Deim 1986-ban festett képei, melyekből a közönség is láthatott egy válogatást az Újpest Galériában rendezett kiállításán. Ezeken a képeken is az 1968 óta kialakított sajátos deimi művészet jellemző formái szerepelnek: bábuk, raszterek, síkok. Vajon mi okozza, hogy ezek a művek mégis olyan frissek, újszerűek? Talán témaválasztásuk: a férfi és a nő testi-lelki összeforrása a szerelem csodájában? Tulajdonképpen ez nem újdonság Deim munkásságában. A szembefordított két bábuból létrejövő kettősbábu ezt a fajta emberi kontaktust is felidézi, magába foglalja. Jóllehet, sokkal inkább a szellemi egyesülés állapotát, megtörténtét jelzik mozdulatlanságukkal. Így a belső folyamatoknak adnak nagyobb teret, a nézőt is a befelé fordulásra, befelé figyelésre ösztönzik. Ez a bábupár vagy kettősbábu jelen van már az 1968-ban festett Csend című képeken is."