,,De víg élet, s mily gyöngy élet...a honvédélet" - Mihálka Endre, Borcsik Salamon, Thóbiás Dani emlékiratai 1848-49-ből Dedikált!

Hermann Róbert dedikációjával! Mihálka Endre, Borcsik Salamon, Thóbiás Dani emlékírók altisztek, hadnagyok, főhadnagyok voltak a 48-as honvéd-zászlóaljnál. Közös jellemzőjük, hogy önként jelentkeztek vagy a nemzetőrséghez, vagy a honvédséghez. Ugyanazon zászlóalj keretében szolgáltak, de az emlékiratokból feltáruló sorsuk mégis egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mintha csak előrevetítenék Ady és Kosztolányi látomását az emberi lét egyedülállóan megismételhetetlen csodájáról. Öntörvényű életük csak egy ponton szövődik egybe: valamennyien a haza függetlenségéért harcoltak egy zászlóalj keretében. Ne essék most szó Krasznay Péter máshol már megrajzolt emberi arculatáról, egyéniségének jellemző vonásairól, aki egyébként is csak Budavár ostromát követően került az egységhez. Az e kötetben megjelenő három forrás is eléggé határozottan kirajzolja azokat a különbségeket és harmóniákat, amelyek szétválasztják és egybekötik hőseinket, s bizonyítják, hogy a megélt történelem látószögei annyifélék, ahányan megélik azt, és az események, történések lényege csak hosszas csiszolódás, szakmai és emlékezetbeli érlelődés után nyerik el tudományosan is értékelhető minőségüket.emlékírók altisztek, hadnagyok, főhadnagyok voltak a 48-as honvéd-zászlóaljnál. Közös jellemzőjük, hogy önként jelentkeztek vagy a nemzetőrséghez, vagy a honvédséghez. Ugyanazon zászlóalj keretében szolgáltak, de az emlékiratokból feltáruló sorsuk mégis egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mintha csak előrevetítenék Ady és Kosztolányi látomását az emberi lét egyedülállóan megismételhetetlen csodájáról. Öntörvényű életük csak egy ponton szövődik egybe: valamennyien a haza függetlenségéért harcoltak egy zászlóalj keretében. Ne essék most szó Krasznay Péter máshol már megrajzolt emberi arculatáról, egyéniségének jellemző vonásairól, aki egyébként is csak Budavár ostromát követően került az egységhez. Az e kötetben megjelenő három forrás is eléggé határozottan kirajzolja azokat a különbségeket és harmóniákat, amelyek szétválasztják és egybekötik hőseinket, s bizonyítják, hogy a megélt történelem látószögei annyifélék, ahányan megélik azt, és az események, történések lényege csak hosszas csiszolódás, szakmai és emlékezetbeli érlelődés után nyerik el tudományosan is értékelhető minőségüket.