De jól esett annak dolga, ki Sz. Miklósban lakhatik: XVIII. századi helyi kéziratok

A kiadói papírborító szélei, sarkai enyhén kopottak. A borító elől felül a sarokban enyhén foltos. Fekete-fehér illusztrációkat tartalmaz. 1000 példányban jelent meg. ELŐSZÓ Nagy utat tett meg községünk társadalma a fölszabadulás óta. Korántsem értünk még végére, anyagi erőink híján inkább csak rmeényeinket tápláljuk; iparkodunk felszámolni múltbeli fogyatékosságainkat távoli tervek megfogalmazása helyett. Bizony, göröngyös volt eddigi utunk, de ma már nyugodtan elmondhatjuk: nem csupán útjainkon símítgattunk, hanem új házakkal csinosítgattuk környéküket is. Üzemeket telepítettünk belterületünkön, községünk határában pedig szilárdon megvetette lábát termelőszövetkezetünk. Mindez kétségbevonhatatlan jele anyagi gyarapodásunknak, bizonyítéka annak, hogy élni tudunk atyai örökségünk nyújtotta anyagi lehetőségeinkkel. Bárhonnan nézzük azonban, a föntiek csak egyik része erőforrásainknak. Másutt ugyanígy megtalálható még több és jobb is. De van nekünk olyan erkölcsi-szellemi örökségünk, a múltunk, mely megkülönbözteti Kunszentmiklóst másoktól. Helytörténetünk negyedik kötetét adjuk most az olvasó kezébe, XVIII. századi írásbeli jussunk öt fontos dokumentumát, melyek jelentősége messze túlnövi Kunszentmiklós, sőt a hajdani Kiskunság mezsgyéit. Őseink szólnak bennük hozzánk, hogy megismerhessük gondjaikat, bánataikat, örömeiket. Sokszor csóváljuk majd fejünket nehezen silabizálható üzenetük olvasásakor, még többször sírhatunk, nevethetünk velük, a kajánabbak rajtuk, őszinte lelkek még önmagukon is