Dalí - Aranykor Golden age/Műcsarnok, Budapest, Hősök tere 2005. április 1-május 29./Kiállítási ismertető

Előszó A kortárs képzőművészet bemutatása mellett a Műcsarnok kifejezett célkitűzései közt szerepel művészeti jelenségek, életművek közvetítése, többek között az a szándék, hogy bizonyos korszakok, jelenségek és művészek árnyaltabb megismerését tegye lehetővé a nagyközönség számára. Így - többek között - fontosnak tartjuk, hogy a világszerte legnépszerűbb XX. századi művészek közé tartozó Pablo Picasso és Salvador Dalí életművének kevesebb publicitást kapó munkásságát is láthatóvá tegyük a hazai kiállításlátogatók számára. A tavalyi Picasso könyvillusztrációi után idén tavasszal a szürrealista festményeiről híres Dalí grafikai munkásságából kaphatnak ízelítőt az érdeklődők. A Műcsarnokban a bambergi Richard H. Mayer magángyűjtemény anyagából látható válogatás. Ezek a rajzok és akvarellek kevésbé harsányak mint Dalí festményei, ám azok megszerkesztettségével, "kimódoltságával", kidolgozottságával szemben ösztönösebbek, intimebbek és vallomásszerűbbek, mivel a műfaj jellegéből adódóan kevésbé javíthatóak, változtathatóak. Épp ezen tulajdonságok miatt válik e művekben nyilvánvalóvá Dalí briliáns rajztudása, technikai felkészültsége. Elmélyültebb tanulmányozásra és hosszasabb elidőzésre csábítják a befogadót, mint már az első pillantásra lehengerlő festmények. A műcsarnoki kiállításon láthatóak még tárgy- és könyvobjektjei, könyvillusztrációi. Az illusztrációinak sajátossága, hogy nem pusztán képi kísérőjelenségei a szövegeknek, hanem gyakorlatilag azoknak sajátos interpretációját, értelmezését adják. A rajzok és akvarellek láttán a nézőnek kedve támadhat újra elolvasni Cervantestől a Don Quijotét vagy Ovidiustól A szerelem művészetét, akárcsak Rabelais pikáns és ironikus Gargantua és Pantagruel című művét. A képek között humoros, erotikus és intellektuálisan elmélyült munkák egyaránt megtalálhatóak. Ez utóbbihoz ajánlom Freud Mózes-tanulmányainak el- vagy éppen újraolvasását, amely már maga is egy Biblia-értelmezés, s melyet Dalí - aki Freud nagy rajongója volt - a maga módján interpretál. Reményeink szerint a kiállítás és az azt kísérő vetítések hozzájárulnak ahhoz, hogy árnyalják, gazdagítsák a bennünk élő Dalí-képet.