Dal a tűzpiros virágról - Sebestyén Irén fordításában

Előszó Részlet a könyvből: Erdőtündér A délutáni nap látogatóban volt az erdős domboldalon. a távolabbi fáknak kezet nyujtott a lombok között és reájuk mosolygott, a közelebbieket meleg ölébe zárta. Az egész lejtő örömtől ujjongott. A langyos szellő déli országokról mesélt regét. Hogy ott a fák mily csodálatosan magasak; hogy milyen sűrű az erdő; milyen meleg a föld; fényesek a falevelek és barnák az emberek, mint az árnyék, s tűz van a szemük sugarában. Az egész erdő feszülten figyelt. A kakuk rászállt a legtöbb piros virággal megrakott fenyőágra, a legpirosabb virágfürt mellé. "Mondj, amit tetszik," kiáltotta; "hiába, sehol sem ujjong úgy a szív, sehol sem oly csengő a dal, mint Pohjola kitavaszodó erdőiben!" Az egész halom bólintott reá... Tartalom Erdőtündér 5 Gazella 17 Az anyai tekintet 29 Apa és fiú 38 Barna leány 45 Napkeltében 73 Berkenyevirág 83 Az első hó 89 Annavirág 97 A zuhatag hőse 122 Dal a tűzpiros virágról 146 Vizitündér és Anti 158 Pásztortűznél 168 Zelnicevirág 177 Maiju testvér 183 Életfonál 193 Sötét vonalak 211 Két ember 215 Úton 236 Az örökség 241 A saját ház 255 Egyesülő ösvények 266 Leánykérés 272 Az elpattant húr 283 A nászszoba 294 Az alvajáró 309 Életfonalak 319 A titkos pecsét 326 Zarándokút 339 Leszámolás 353 Várakozásban 364 Hazatérés 372