Dal a tűzpiros virágról

A regény főhőse, Olavi, egy módos parasztgazda fia, csupa életkedv, robosztus erő, erős lélek, szerelmi flörtjei során heves fellobbanással feleségül akar venni egy zsellérlányt, de maradi apja közbelép. Olavi megválik a szülői háztól, s mint a bibliai tékozló fiú földönfutóvá lesz. Egy erdei faúsztató csoportnál talál munkát. A zuhatagos hegyi folyón lélegzetelállító bátorságával elkápráztatja társait, s a közeli faluból odasereglett bámulókat, köztük Küllikit, akibe végzetesen beleszeret. De mint a mesebeli ármány, itt is közbelép a kegyetlen apa, s elválasztja a fiatalokat. Olive ide-oda hányódik, sehol sem tud gyökeret verni. Futó szerelmei csak múló mámort, ürességet hagynak a szívében. Hosszú bolyongás után hazatér, de megbántott apjával már nem beszélhet és anyját is hamarosan elveszti. Lelkében a friss gyász okozta sebekkel levelet ír Küllikinek, s új fordulatot vesz az élete.... Linnankoski elsősorban az érzelmekre tud hatni, mint kortársai közül csak kevesen. Műve nem nélkülözi a népmesék fordulatait, romlatlan báját, üde költőiségét. Erdő- és tájleíró részleteiben inkább poétára emlékeztet, mint epikusra. Nőalakjai légiesen könnyű, szinte álomból szőtt figurák. Műve is ilyen: álom és a valóság, szárnyaló képzelet és a hűvös tények játékos szövevénye; atmoszféráját édeskés, szomorkás hangulat tölti ki. Múlandó kellékeinél sokkal fontosabb az, ami maradandó: Linnankoski kristályosan tiszta, szép stílusa, mesteri leíró művészete. (Legeza Ilona)