Csók István

Az életöröm festője volt sok évtizedes pályafutása során Csók István. Impresszionistának vallotta magát, de munkássága nem kötődik közvetlenül a tudományos alapokon álló kései francia impresszionizmushoz. Indulásakor a nagybányaiakkal együtt lépett túl a müncheni finom naturalizmuson, később a szecesszió, majd a ,,fauve"-mozgalom tanulságai épültek bele festészetébe. A XX. század első évtizedében végleg kiformálódott az a sajátos Csók István-i művészet, amelyet csendéletek, aktok, tájak, szobafestők sora képvisel. Ugyanakkor végigkísérte pályáját a nagy, szimbolikus kompozíció problémáival való viaskodás is: lélektani, filozófiai kérdések festői ábrázolására törekedett. Székely András esszéje a művész derűs realizmusára helyezi a fő hangsúlyt, nem hanyagolva el a szimbolikus kompozíciókísérleteket és a szecessziós elemeket sem. Csók István művészetét 24 színes és 9 fekete-fehér reprodukció illusztrálja.