Csipkerózsika

lt egyszer réges-régen egy király meg egy királyné, szerették egymást, népük is szerette őket, gond, baj, betegség sosem szakadt rájuk, de hiába volt meg mindenük, hiába álltak válogatott paripák az istállójukban, hiába virultak a világ legszebb virágai a kertjükben: a szívük tele volt bánattal, napestig csak azt sóhajtozták: - Ó, ha nekünk gyerekünk volna! De bármennyit sóhajtoztak, bárhogyan búsultak, nem teljesedett a kívánságuk. Már-már letettek a reményről is, alig szóltak már egymáshoz, mert ugyan mit is szólhattak volna a bánatukon kívül! A király magányosan járta az erdeit, de vadat sosem ejtett, a királyné meg egyre csak a kertjében tartózkodott, mintha sok dolga volna a világszép virágaival, pedig igazában rájuk sem tekintett, csak üldögélt a halastó partján, és búslakodott. Egyszer, ahogy megint ott szomorkodik a kőpadon, váratlanul loccsan egyet a víz, egy öreg béka ugrik ki a partra, odatotyog a királyné elé, és azt mondja: - Ne búsulj tovább, szépséges királyné, azért jöttem ide hozzád, hogy a tudtodra adjam: betelik végre a szíved vágya, nem múlik el egy esztendő, és kislányod fog születni