Csipkebokor

Szélpál Árpád 1897-ben született, és már több mint negyven éve Franciaországban él. Első verseit és írásait annak idején még a Ma, Kassák Lajos híres avantgarde folyóirata közölte. A tízes és a húszas években két verseskötete jelent meg: a Tüntetés (1918) és a Húsz vers (1927). Ezután hosszú, fél évszázados szünet következett. Harmadik kötetét nyolcvanéves korában publikálta Párizsban, Versek címen, majd ezt követte két évvel később, 1979-ben a Keréknyom. Kiadónk most e két utóbbi kötet anyagából és az új verseiből közöl egy igényes, bő válogatást. Szélpál Árpád öregkori lírája figyelemre méltó, megrendítő szépségű költészet. Biblikus hangvételű, sodró erejű, mély emberi fájdalmat, keserűséget és nyomorúságot panaszló, telten és férfiasan zengő, érett és érzékletes verseiben többnyire az öregség gondjai foglalkoztatják, de mellettük fölidéződnek a könyvben hosszú életének tapasztalatai, erőt adó gyermekkori, ifjúkori élményei, későbbi eseményei és körülményei, valamint vigaszt nyújtó örömei is. Példamutatóan igényes, őszinte és rezignált számvetés, a sorsát mindvégig emelt fővel vállaló eltökéltség és elfogultan józanság jellemzi műveit. Egyik szép versében így búcsúzik az élettől, így összegzi sajgó, keserű tanulságait: "Sír nem dicsőít halál nem magasztal / nem marasztal sem hír / sem szerkesztőségi asztal / sem otthonom sem hazám / bujdosó utam is fogytában már / csak keservem keserves emléke repdes / mint szétszórt fészke körül / a kifosztott madár / /.../ / miket a rímek igéjába fogtam / lehettek ártók vagy ártatlanok / semlegesek sohasem voltak a szavak / most már ők is pihennek békében / mint kripták hűvösségében / a kővédermedt királyok lábánál / a hű agarak."