Cseh Gusztáv pátriája I-III.

Az I. kötet előszava: Embervoltunk egyik legszebb bizonysága az, hogy van művészet. S a különleges értékű emberi alkotások egészének, a művészetnek egyik fő jellemzője éppen az, hogy segít megkapaszkodnunk a rohanó időben, és segít eligazodnunk a végtelen tér ama véges pászmájában, ahol élnünk rendeltetett. A művész, akinek koporsóját körülálljuk, az időt és a tért történelmileg érzékelte. Nyitott szemmel és kitárulkozó szívvel fogadott magába mindent, amit a nagyvilág és a szülőföld sok százados fejlődése rendjén értékben felhalmozott, és tanulságul elébe rakott. Tudja, hogy mit kell megtanulnia és megtanulta, hogy mit kell elfelejtenie. Vérbeli grafikus volt. Eredeti mondandója, összetéveszthetetlenül egyéni stílusa, harsányságtól mentes, karakteres formanyelve a vonalak és foltok világmagyarázó erejére hagyatkozva fogja kézen a befogadásra kész nézőt, és vezeti a legtitokzatosabb világba, az ember belső universumába. Ha idősebb pályatársai kultúránk történetében élvonalbeli szerephez juttatva a képzőművészetet, művészettörténeti fogalommá emeltek olyan helyneveket, mint Sztána vagy Zsögöd, ő Csernátonnal tette ugyanezt. Annak jellemzésére, hogy mit jelentett számára ez a kis háromszéki falu, elég annyit említenünk, hogy élete utolsó napjaiban is oda kívánkozott. Mert egész életében úgy tapasztalta, hogy onnan csak megerősödve lehet visszatérni.