Csángó passió (SZERKESZTŐ Ara-Kovács Attila)

"Szellemi életünk vissza-visszatérő nosztalgikus szerelme és hasító lelkiismerete kap újra tápot a klézsei jelentéssel: hőst ismerünk meg Demse Antalban, aki a Szeret partján intézi a csángó falu dolgát, tartja számon a családokat, házasít össze mint tanácselnök székelyeket klézsei katrincás leányokkal, s békebírója pásztorok ügyes-bajos dolgának. Ezekre a távolba szakadt magyarokra hivatkozott Csokonai Vitéz Mihály a Marosvásárhelyi gondolatok szerzésekor, s most íme: újra életközelbe jutnak. A Beke-könyv gazdag hátvidéke a csángókról szóló irodalom ismerete: különösen időszerű a népdalgyűjtő és nyelvész Petrás Ince János klézsei lelkész idézése, akinek úttörő munkája ma balladagyűjtőink, zenetörténészeink és népnyelvkutatóink érdemlegesen folytatják. Beke György nem elégedett meg a Koós Ferenc emlékiratának kiadásakor kapott ismeretekkel, hanem kiment a hely színére, s ott kutatta fel az elfelejtett >>tudós búvárló<< nyomait. Kallós Zoltán balladáskönyvével (a gyűjtő nehéz sorsáról s életének kivirágzott értelméről Kallós-motívumok cím alatt külön esszé szól) újra termékenyítő forrásává vált irodalmunk számára a moldvai csángóvidék, s bármennyire elmaradt is még a legősibb magyar nyelvjárás irodalmi nyelvvé tétele magán a szülőföldön, e sorok rovója örömmel fedezi fel, hogy Beke György tanúsága szerint a felszabadulást követő esztendők egyik kezdeményezése, mintegy százhúsz csángó ifjú erdélyi iskoláztatása közép- és felsőfokon, nem volt eredménytelen. Belőlük támadt a moldvai magyarok első értelmiségi nemzedéke." Balogh Edgár köszöntötte e szavakkal 1972-ben Beke György Magunk keresése című kötetét, amely először adta közre könyv alakban a szerzőnek - azóta az egész magyar nyelvterületen ismertté vált - "csángó jelentéseit". Beke György, akit rokoni szálak fűznek a csángók barcasági ágához, egész pályáján, ha csak lehetősége nyílt rá, újra meg újra visszatért Moldvába, hogy sajátos műfajú "jelentésekben" - a helyszíni riportot, a művelődéstörténeti tanulmányt és a közéleti publicisztikát ötvöző írói szociográfiákban - adjon számot a Szeret és az Aranyosbeszterce mentén lakó csángó-magyarok életének alakulásáról. Hajdani nagy elődök, a csángóvidéket feltárt kutatók, írók, Gegő Ernő, Domokos Pál Péter, Lükő Gábor, Ignácz Rózsa és mások nyomdokain barangolva, ez a - Ruffy Péter nevezte így - mai "Juliánus barát" a jelenkorban szemlélődött a csángók között. Ezekből a "csángó jelentésekből" válogattuk ki, romániai magyar folyóiratok, lapok hasábjairól, kötetünk huszonkét írását, amelyek így, együtt újabb tanúságot tehetnek a legkeletibb magyarok világáról. Ilyképpen akaratlanul kirajzolódik a moldvai csángó-magyarok történetének újabb kori tragikuma: az itt egybegyűjtött írások - noha igen gyakran a szomorúság hangján szólnak, torokszorító életérzésről tudósítanak - néhány évvel keletkezésük után már szinte "optimista" hangulatúaknak tetszhetnek, ha tudjuk erről a magányos népcsoportról, hogy szülőföldjén az egykori magyar iskolák - mintegy száz elemi és egy tanítóképző - - emléke majdnem egészen elhalványult, fokozatosan kiszorul az anyanyelv a falvakból, még a házakból is, a családokból is, otthontalanná lesz az olyannyira nevezetes csángó folklór, sőt, némely román tudós, hangadó publicista még a csángók etnikai önazonosságát, magyar mivoltát is kétségbe vonja. Vissza TARTALOM Az utolsó iskola 7 Földfoglalás Forrófalván 1907-ben 16 Albu Zsiga szomorúsága 21 Mintha vásárba indulna a falu 26 A sors száműzöttjei 30 Demse Antal Klézséről 36 Lakatos Demeter portáján 83 Kallós-motívumok 92 János vitéz Holocsesten 103 Székely csapatban 112 Rokoni szálak 121 Csángó gazdák Moldvában 128 Anyanyelv és kölcsönszavak 190 Baka deák úr betűi 199 Tavaszi sziél utat száraszt 209 Csángó olajbányászok 220 Karnyújtásnyira 226 Mostohaanya? 231 Farkas Illés János népfelkelő 244 Elmenő madarak éneke 250 Mai kódex a moldvai csángó-magyarokról 266 Beke György levele Udvardy Frigyeshez 277