Csak víz és levegő

Az emberi kapcsolat: csapda. Mi a csapda? Az, hogy kivallatjuk a másik embert az életéről, s aztán eldobjuk, mint egy üres dobozt? Az, hogy együtt maradunk, de hazugul, őszintétlenül? Hogy nem nézünk farkasszemet az emlékeinkkel? Hogy a véletlenre bízzuk kapcsolataink alakulását? A fiatal írónő, akinek eddig csak kritikáit ismertük, öt elbeszélést gyűjtött össze a vékonyka kötetben, amely azonban csak fogásra vékony. Hatalmas súlyokat emelnek az elbeszélések hősei: önmaguk, múltjuk, tisztázatlan kapcsolataik súlyát. Mind az öt elbeszélés alapmotívuma a megalázottság. Hányféle módon tiporhatja meg, szoríthatja sarokba, csalhatja csapdába egyik ember, egyik nemzedék a másikat. S néha csak egy pillanat, néha egy egész élet dönti el, mire képesít bennünket az önvédelem. A megalázottság nemcsak a 20. század egyik alapkérdése: a skála Dávidtól Jézuson át az eltaposott féregig terjed.