Claudius Claudianis eposzai

Az alexandriai születésű, utóbb Rómában letelepedő, előbb görögül, majd latinul verselő Claudius Claudianus (4. sz. második fele - 404 után) a késő római latin irodalom egyik legjelentősebb alakja volt, akinek a hatása még Petőfinél is kimutatható. A Nyugat-Római Birodalom, illetve Honorius császár udvari költőjeként munkái egy részét közvetlen politikai indíttatásból írta, és lényegében ez jellemzi a legtekintélyesebb antik műfajban keletkezett alkotásait, eposzait is. 398-ban alkotta meg nagy művét Africa provincia lázadó római helytartója, Gildo leveréséről (De bello Gildonico); a gót háborúról írt hőskölteménye (Bellum geticum) az Alaric elleni 401. évi győztes védelmi hadműveleteket dicsőíti. Viszont fő műve, a befejezetlenül maradt Proserpina elrablása (De raptu Proserpinae) mitológiai témájú eposz, amelyben az emberi létezés általános összefüggéseit feszegeti. A klasszika-filológus szerző kismonográfiájában előbb bemutatja a késői ókor latin irodalmát, és benne az eposz helyét és szerepét, ezután részletezőn szól Claudianus alakjáról, írásművészetéről és jelentőségéről, majd tüzetes elemzést közöl a három eposzról, éspedig mindegyiket a kor irodalomtörténeti kontextusába helyezve. Lapalji jegyzetekkel kísért, szakirodalmi hivatkozásokkal és eredeti latin idézetekkel sűrűn tűzdelt értekezés.