Cipőtalpbetét - Tórából

Mielőtt bármiféle magyarázkodásba fognék, hogy mit és miért kívánok előrebocsátani az alábbiakban, engedtessék meg egy talán szokatlan vallomás. így hangzik: ahogy öregszem, egyre fontosabb számomra, hogy zsidó vagyok. Ne tessenek arra gondolni, hogy életem eddig eltelt 71 esztendejét valamiféle együgyű révület jellemezte, s egy szép reggelen arra ébredtem, heuréka, megtaláltam önmagam! Kijutott nekem is mindenből bőven, ami a magyar zsidóságnak megadatott. Királyhegyi Pállal szólva: időben érkeztem a világra, hogy ne maradjak le az úgymond érdekünkben hozott zsidótörvényekről, láthassam még apámat, amikor csilingelő szánkóval nekivágott a visszaúttalan munkaszolgálatnak, hogy sárga csillagot viselhessek, gettóba hurcolhassanak, majd koncentrációs táborba. Szóval nem panaszkodhatok, hogy kimaradtam volna bármiből is, ami ránk méretett. Félárvaként különböző cionista intézetekben, majd a Vilma királynő úti fiúárvaházban nevelkedtem, jártam aTárbutba, éretlen fővel a zsidó gimnáziumban érettségiztem, Veszprémben az egyetemen Kohn-nak becéztek, egy másik fiút Fülesnek. Húsvét előtt az egykori papi kollégiumból átalakított diákszállóban egy bajuszos felvidéki fiú azt kérdezte tőlem: igaz-e, hogy a pászkába keresztény gyerek vérét keverjük?