Cigányút

A cigányság hosszú utat tett meg vándorlása során, s jelenleg a társadalmon kívüliségből a társadalomba vezető keserves utat járja. Beilleszkedése sarkalatos kérdés, már csak azért is, mert az akadályokban, amelyekbe ez a folyamat minduntalan beleütközik, napjaink jellemző problémáira ismerhetünk. Ezért van, hogy a dolog gyakorta ,,cigányútra megy". Elfogultságomat a hátrányban lévő kisebbség iránt hiába is tagadnám. Téved viszont, aki azt hiszi, hogy a tényirodalom a hűvös tárgyilagosság műfaja. Kihegyezett érzékenység nélkül a tények nem láthatók; szenvedélymentesen a tényeket nem lehet szólásra bírni. Más elfogultság vezérelt, ha nem is olyan szembeszökően vagy épp kemény bírálatba öltözötten: az elfogultság a magyar nép, a magyar társadalom iránt. Abban, ahogy egy társadalom a súlyos problémáit kezeli, megmutatkozik szellemisége, erkölcsi színvonala. Kritikus hangvételem oka az efölött érzett aggodalom. Meggyőződésem, hogy a jelen állapotok (s azok kozmetikázása) minden magyar állampolgárra irányuló komoly veszélyt hordoznak, és megoldást csak a kölcsönös tolerancia talaján érdemes keresni. Közelmúltunk történelmi példái felelősségre kell hogy intsenek bennünket. Nekem is szülőhazám ez a föld. Ide köt minden jó és minden rossz, ami valaha történt velem. Szavaimnak csak itt lehet súlya. Itt szültem és neveltem föl négy gyereket, itt nevelkednek az unokáim. Elsősorban miattuk és értük nem mindegy nekem, hogy mit valósít meg ez a társadalom a humanista eszményekből; hogy otthona lesz-e ez az ország a sokat szenvedett kisebbségnek is.