Budapest régi térképeken 1686-1896

Több mint három század telt el azóta, hogy Lotharingiai Károly és Bajor Lajos birodalmi hadai nem csekély magyar segítségével kiűzték a török katonaságot Budunból, a hatalmas Török Birodalom egyik nyugati kisvárosából, az egykor fényes Budáról. (A közvélemény ugyan a török harcokban vitézi hírnevet szerző Savoyai Jenőnek tulajdonítja e haditettet, de ennek csak az az oka, hogy amikor Róna József bronzba öntötte a nemes lovagot, szobra nem jutott el kijelölt helyére, Zentára, és ma is ott díszlik a budai Várpalota előtt.) E felszabadító - és, sajnos, pusztító - budai ostrom után készültek az első térképek a városról. Holló Szilvia Andrea, a várostörténettel foglalkozó Kiscelli Múzeum kutatója két évszázad többé vagy kevésbé díszes, német, magyar vagy német és magyar feliratokkal ellátott, sokszorosított vagy egyedi térképeiből válogatta ki a leglátványosabbakat, egészen addig a térképig, amely egy évszázaddal ezelőtt a millenniumi ünnepségek alkalmából készült, és mintegy madártávlatból mutatta be a megálmodott Budapestet. A régi térképeknek önmagukban is megvan az ódon bájuk, és épp ezért egy kulturális ínyencségekre vágyó kör éppoly szenvedéllyel gyűjti vagy tanulmányozza őket, mint a bélyegek barátai a postai bérmentesítés hajdani eszközeit. A Budapest régi térképeken című könyv azonban sokkal több, mint egy összeállítás hajdani mappákból: a főváros történetének egyedülálló, s egyben könyvművészeti alkotásként is értékes forrása.