Bölcsőtől bölcsőig

Naponta szólnak a hírek kihaló állatfajokról, eltűnő esőerdőkről, élettelenné váló folyókról, az óceánokon úszó hatalmas szemétszigetekről, az üvegházhatású gázok miatti globális felmelegedésről. A tények jogos aggodalmat keltenek, ezért sokan szeretnének a maguk módján valamit tenni azért, hogy megóvják környezetüket. William McDonough, amerikai építész és Michael Braungart, német vegyész szerzőpáros teljesen más nézőpontból közelíti meg az ipari hulladék keletkezésének, újrahasznosításának kérdését. Rávilágítanak arra, hogy az ipari forradalom kezdetétől végbemenő folyamatok teljesen figyelmen kívül hagyták a természeti törvényeket, az erőforrásokat nem kímélve generálják a gazdaság növekedését. A fogyasztás és az ipari termelés során keletkező hulladékok és mérgező anyagok jelentős része szemétlerakókban vagy szemétégetőkben végzi, ezzel ugyan más formában, de továbbra is szennyezve a környezetet. A szerzőpáros által kidolgozott és már a világon egyre több helyen alkalmazott bölcsőtől a bölcsőig, illetve az ökohatásosság elve a természeti anyagfolyamatokat tekinti követendőnek az iparban, az építészetben, az ipari design-ban. Ennek az elvnek az értelmében az ipar által előállított tárgyaknak hasznos életük, majd kiselejtezésük után a természetet kell táplálniuk, vagy ha ez nem lehetségese, akkor egy zárt rendszerben kell újrahasznosulniuk. Az emberi tevékenységnek úgy kell hozzájárulnia a természet növekedéséhez, ahogy azt egy állandóan terebélyesedő tölgyfa teszi, folyamatosan segítve az ökoszisztémát, még azután is, hogy elpusztul és elkorhad.