Bölcsesség könyve II.

Bicsérdy Béla tanítványának, Magyar Ilonának (aki egyben a könyv kiadója is) dedikációjával. Magyar Ilona két helyen is dedikálta ezt a könyvet Az 1912-es esztendő egyik hűvös hajnalán - többnapos böjtölés után - végre meglátta a valóságot. Hirtelen megértette a végtelen mindenségben végbemenő folyamatokat. Ekkor eszmélt rá: ő arra hivatott, hogy tanítsa az embereket. Bicsérdy Béla, a Mester nevét hamarosan megismerte az ország. Sokan ,,fűevő kecskének" titulálva dühödten kérték tőle számon: ,,Micsoda beszédek ezek?" Mikor hosszú erdélyi tartózkodás után hajója Budapest partjainál kikötött, zajos, ujjongó vagy éppen átkozódó tömeg fogadta. Záptojások röpködtek felé, de voltak olyanok is, akik azt kiáltozták: ,,Megjött a megváltó!" Az emberek szerették vagy gyűlölték, közömbös senki nem tudott maradni vele szemben. Illetve mégis: mi, 1945 utániak. Mert írásait, könyveit a háború után elégették, betiltották. Ő maga pedig - sejtvén a rá váró szomorú holnapot - elmenekült az országból. Tanítványai között akadtak azonban, akik a tiltott könyveket elásták, kincsként őrizték, s akik ma is úgy tartják: a megsárgult papirosokon örök törvények vannak leírva. Apró fürge asszony. Arcán ott vannak az idő nyomai, derűje mégis fiatalossá varázsolja. Gyorsan jár, szinte szalad. Mintha utol akarna érni valakit, valamit. -Tizenöt esztendős voltam, amikor először kezembe került Bicsérdy Béla:"A halál legyőzése" című könyve - kezdi beszélgetésünket Magyar Ilona.