Bevezetés a vegyipari műszerezésbe

A műszaki tudományok fejlődése megköveteli a specializálódást és ez magával hozza az egyes szakterületek művelőinek elszigetelődését. A vegyipari automatizálódás több szaktudomány határterületén lévén, csoportmunkát kíván meg a vegyészmérnöktől, vegyipari gépésztől, irányítástechnikustó és számítógépes szakembertől. E csoport tagjainak szolgál szótárul ez a könyv, elsődlegesen a vegyipari üzemet tervező gépész és irányítástechnikus szemszögéből, illesztve használatára. A vegyipari automatizálás fejlődése nem egyenletes. Egy-egy új műszaki megoldás elterjedési szakaszában igen gyors, majd hosszabb ideig megállapodott. A fejlődés gyors szakaszait rendszerint a műszergyártók által nyújtott új eszközök és a felhasználóknál felmerülő új igények egybeesése szokta elindítani. Ilyen időszak volt az 1950-es években, amikor az egységes jeltartományú távadók megjelentek és a vegyiüzemek nagyságrendjének növekedése a központosítási igényeket is magával hozta. Az 1970-es évek utolsó harmadában a számítástechnikai eszközök lehetőségei és a felhasználók fokozott adatfeldolgozási igényei találtak egymásra. Ugyanakkor a mikroprocesszorok ára gazdaságilag elérhetővé tette az új technikát. Ennek az újabb fejlődési szakasznak elején íródott e könyv s így megállapításai részben jóslások, melyeket a következő időszak fog igazolni vagy megcáfolni. Minthogy fentiek szerint átmeneti időszakban vagyunk, a műszerezési rendszerek szinte mindenikét megtaláljuk a hazai vegyiparban. A könyv anyagában igyekeztem egyensúlyt találni a régebbi és a legújabb között. Az irányítás-elméleti kérdések tárgyalását, a matematikai modellek leírását rövidre foghattam, mert a magyar nyelvű szakirodalom már bővelkedik ilyen tárgyú művekben. A rendelkezésre álló terjedelem nem tette lehetővé minden téma azonos mélységű kifejtését, ezért az olvasó elnézését kérem.