Belgyógyászat

Az orvostudomány a természettudományok közé tartozik, s ezekkel együtt állandó fejlődésben van. Évszázadunkban a haladás tempója rohamos. Mind a betegségek kóreredetének, kórfejlődésének tisztázása, mind a gyógykezelés terén újabb és újabb jelentős felfedezések történnek. A tudomány fejlődésének alapja a megfigyelés, kísérletezés és bizonyítás (Pavlov). Ebből következik, hogy bármely tankönyv csak általános tájékoztatást adhat egy adott időpontban. A folyamatos fejlődést előadások és szakmai folyóiratok rendszeres tanulmányozásával lehet követni. Az orvostudomány alkalmazott tudomány, célja a betegség megelőzése, távoltartása és a beteg ember leggyorsabb, legtökéletesebb meggyógyítása. Ezt a célt az orvos és az egészségügy bármelyik dolgozója csak akkor szolgálhatja, ha elméletileg tisztában van feladatával, és tudását a gyakorlatban tökéletesen tudja alkalmazni. A gyakorlati eljárások, beavatkozások elsajátítása pontos megfigyelést kíván, gyakorlott szakemberek kifinomult módszereit át kell venni és azokat tovább kell tökéletesíteni. A gyógyításban maradéktalanul meg kell valósítani az elmélet és gyakorlat dialektikus egységét. Az elméleti ismeret gyakorlati tudás nélkül, vagy a gyakorlati tudás elméleti ismeretek nélkül csekély értékű. Először elméleti tudásunkat kell tökéletesítenünk, majd szakképzett vezető útmutatása mellett kell a gyakorlati jártasságot megszereznünk. Közben megfigyeléseinket. vagy - ha valamely eljárást tökéletesítettünk - módosításainkat, folyamatosan fel kell jegyeznünk. A belgyógyászat az alkalmazott orvostudomány egyik jelentős ága. Tárgyköre a belső szervek megbetegedéseinek gyógyszerekkel (kémiai szerek) és fizikális beavatkozásokkal való gyógyítása. A sebészet a belgyógyászatnak nem ellenlábasa, hanem sokszor a legeredményesebb kiegészítője. Mind a belgyógyászatnak, mind a sebészetnek megvan a maga önálló működési területe, de igen sok esetben együtt, vállvetve harcolnak a beteg életéért, egészségének helyreállításáért. Az orvosi beavatkozások mindig a beteg érdekében történnek, és - akár közvetlenül, akár közvetve - a beteg gyógyítását vagy szenvedéseinek enyhítését célozzák. A beavatkozások megválasztása, időpontja és mértéke a lehető legtökéletesebb legyen. A nem megfelelő beavatkozás éppen olyan veszedelmes lehet, mint valamely szükséges beavatkozás elmulasztása. A beavatkozások helyes megválasztásához nemcsak nagy felkészültség, hanem folytonos megfigyelés és elfogulatlan értékelés is szükséges. Sok esetben több lehetőség közül kell kiválasztani az adott helyzetben legeredményesebb eljárást. A jó felkészültséget akkor érhetjük el, ha okszerű gondolkodással, alapos kritikával eseteinkből bőséges tapasztalati anyagot szerzünk.