Békesség-Óhajtás

Sokszor elhangzik: nem találunk szavakat érzelmünk, véleményünk, vágyaink kifejezésére. Sőt az egyetemesedő közlésvágy és közléskényszer közepette a kifejezések sokszínűsége, sokrétűsége és árnyalatai szegényednek, fakulnak. De a költők segítenek. Olvassuk, hallgassuk szép szavukat! Amit most kezünkben tartunk, az 500 év magyar történetét fogja át. Ezen az 500 éven ível át a békevágy a háború, a szenvedések, a hányattatások, a megaláztatások ellenpontjaként. Rájövünk olvasás közben, hogy eleink békevágya érzelmileg és értelmileg nem különbözik a miénktől. Érezték és érezzük, tudták és tudjuk, hogy a béke a lét, az alkotás, az értékteremtő munka és az örömszerzés feltétele. De az is kihallik a sorokból, hogy ezért küzdeni kell, cselekedni érte. A politikai, társadalmi, de az egyéni belső békéért is. A XVII. századi híres orvos, Pápai Páriz Ferenc könyvet írt Békességet magamnak, másoknak címmel. Az ő szándéka és kívánsága szellemében fogadjuk e kötetből a költők szavát örömmel, az antológia szerkesztőinek példás munkáját megbecsüléssel. Olvassuk és adjuk tovább e kötetet, gazdagítson minél többeket.