Behajtó

Az alacsony ember ököllel belevágott G. István orrába. Annak előre bukott a feje, sűrűn folyt a vére világoskék nadrágjára. A pillangókéses közelebb jött. Mindhárman körbevették a megbilincselt embert, aki néhány percre elveszítette az eszméletét, de rövid idő múltán már ismét magánál volt. Üvöltött: - Azért se fizetek, ha megöltök, akkor se, rohadt szemetek! A zömök férfi odaszólt a pillangókésesnek: - menj, és vágd le az asszony fülét! A késes hosszasan ránézett a véres arcú emberre, majd szó nélkül kiment az irodából. G. István ordított. - Csak a Hédit ne! Csak őt ne! Semmi köze az én munkámhoz, nem tud ő semmit! - Írd alá! - tolta az üvöltöző férfi arca elé a papírlapot a zömök. - Le vagytok szarva! Rohadt, tetű behajtók. A pillangókéses néhány perc múlva megállt a helyiség ajtajában. Valami véres cafrangot tartott két ujja között, majd előre nyújtotta, hogy G. István is jól szemügyre vehesse. Vér csöpögött belőle és a húscafatból egy arany fülbevaló himbált ide-oda. Újabb üvöltés és G. István megpróbált fölállni a székéből, ám a bilincsek visszahúzták ülő helyzetbe.