Beavatás: Az eldobható Föld

Szép, újszerű állapotban. Törvények Szemét-törvény: a gazdaságkori hulladéktermelés az avulás - ún. erkölcsi kopás - állandó gyorsulása miatt meghaladja az általános növekedést, tehát minél fejlettebb egy iparág, vagy tevékenységi forma, annál több szemetet gyárt. Más szavakkal: bárminek a fejlődését az mutatja a legbiztosabban, hogy milyen sebesen söpri kukába az általa termelt javakat. Az általános sittesedés szemétcivilizációhoz vezet, ami egyaránt kiterjed az anyagi és ún. szellemi megnyilvánulásokra, sőt, magára az emberre is. A kultúrcikkek Gazdaságkorban - a könyvek, a zenék, a szobrok, majd a filmek, a műsorok - mértéktelenül termelődnek. Politikai rendelésre, vagy piacra, ám üresek, kultusztalanok. Egyik csicsás, a másik szikár konstrukció, de mind lényegtelen. A kábák művészete; készítésük technikai kérdés, befogadásuk fogyasztási gesztus, nem kell hozzá fölébredni. Céljuk a szórakoztatás, a kikapcsolódás. Kikapcsolni az embert saját sorsából, nehogy már észrevegye, hogy mit művelnek vele. Szerényen kimondhatjuk a Giccs-törvényt: a kereskedelmi/politikai művészet kizárólag giccset termel, míg a korábbi, vallási társadalmak a fogalmat sem ismerték. Ügyetlen, suta képet persze mindig festettek, sánta rímet is eszkábáltak, de nem erről van szó. Az egyházművészeti selejt a giccsnek a legundorítóbb, mert legkorruptabb fajtája. Az Értéktelenség-törvény lényege: a búzát eldobni, a pelyvát dagasztani. Röviden így fogalmazhatjuk meg: minél távolabb esik valamely tevékenység a tényleges értékteremtéstől, annál jövedelmezőbb. Emberre lefordítva: minél haszontalanabb valaki, Gazdaságkor annál inkább megbecsüli. Mondhatjuk Kontraszelekció-törvénynek is. ha munkánk művelés, nincs szemét. Ha a kettő elválik, akkor előbb-utóbb egymással szembefordul: a munka a művelés ellentétévé válik. Hatályba lép a szemét-törvény. Ha a kultuszt kiszorítják a kultúrából, akkor a kultúrcikkek mind egy szálig giccsé válnak, állapítja meg a Giccs-törvény. Az értéktelenség-törvény leírja, hogy minél haszontalanabb valami, a piac antul inkább tiszteli. S mindez egyesül a Szembefordulás-törvényben, amely leszűri a tapasztalatokat: a szellemi alapjukról leszakadt dolgok szöges ellentétbe kerülnek eredetükkel, és minden lehetséges módon megsemmisíteni igyekeznek azt.