Be szép a régi kép, a tiszta... / How Nice is that Old Picture, the Clear One...

Ismerem évtizedek óta, írnám Nyilas Ilonáról, ami igaz is, de inkább nem: úgy igaz, hogy évtizedek óta nem ismerem. Nyári alkotó-táborainak szlogenje - csoda Csöde - jut először eszembe, azután pár dolog a Fotóművészeti Stúdió idejéből, és a hír, hogy az Őrségbe költözött. Annál nagyobb öröm ez az album, hiszen egy olyan fotográfiai életművet sejtet, ami tele van sajátosan kelet-európai, magyar ízzel és aromával. Egyáltalán nem kiglancolt, de annál karakteresebb képek, ami ezen a helyen nagy dicséretnek számít. Volt egy időszak a rendszerváltás körül, amikor ezekre a kelet-európai képekre nagyon kíváncsi volt a Világ, és bár most már más a lihegés tárgya, botorság lenne alábecsülni azt az értéket, amelyeket ezek a fotók, Nyilas Ilona fényképei is hordoznak. Most nem fogunk konkurenciát támasztani a könyvnek, de feljegyeztem a kis noteszbe egy majdani Nyilas Ilona-interjú szükségességét a Fotóművészet számára, amivel, és az ahhoz válogatott képekkel tovább fogjuk kerekíteni érdekes sorsú és látásmódú kolléganőnk bemutatását.