Bátai Sándor

Bátai Sándor művészetének alapvető témája és metaforája az idő. Következetesen épülő életműve szakaszokra bontható, de az idő jelenléte kontinuitást teremt az egyes részek között. Archaizáló szándékainak kifejezésére 1995-ben egy újabb médiumra talált rá: a merített papírra. Egymásra rétegzett papírtörmelékekből, papírmasszából alakítja ki rusztikus faktúráit. Szakított a hagyományos táblaképformával, a szabályos téglalap- és négyzetformátummal. A jelenlegi monográfiában a régebbi korszakokhoz kapcsolódva az új műcsoportok is feldolgozásra kerülnek, amelyek azonban szervesen illeszkednek az eddigi alkotói folyamatba. Az egymással koherensen összefüggő alkotói szakaszok és az azok nyomán született különféle technikai megoldásokat alkalmazó műcsoportok mind ugyanannak a gondolatkörnek, Bátai Sándor következetes alkotói folyamatának egymásra épülő, összetartozó részei. A természethez, az időhöz, a múlthoz, a kulturális tradíciókhoz, illetve a földhöz mint ősi anyaghoz való kapcsolatának kiteljesedése jelenik meg. Bátai Sándor értelmezése szerint a művészet mint magasabb szubsztancia áthidalja a korok, technikák, illetve értékrendek korlátait. Alkotásai a kialakított felületek (repedések, bemélyedések, kitüremkedések, lenyomatok, szigilliumok) révén az idő fokozatos tevékenységének állítanak emléket. A festő Bátai Sándor számára, mind munkamódszerét tekintve, mind a létrehozott pusztulásformák esztétikai értékeinek hangsúlyozása szempontjából az idő az örök minta és mérték. Kétnyelvű kiadvány, amelyben a monográfia szövege párhuzamos fordításban, angolul is olvasható.