ELŐSZÓ
Balogh Jóska őszinte, szókimondó ember. És mintha ez nem lenne elég hátrány a mai világban, ráadásnak indulatos. Mindezek tetejébe kicsit ódivatú, kicsit visszafogott, kicsit vaskalapos. O talán inkább úgy fogalmazna, megfontolt. Az életét és munkáját tudatosan kiszámítottan éli, végzi. Eltökéltsége előtt néha országos nagyságok is kénytelenek voltak meghajolni. Nem érdekelte, a pápa előtt állt-e, az MSZP leendő miniszterelnöke kért tőle találkozót, a Fidesz helyi nagyembere próbálta kioktatni vagy a Baross úton egy reklamáló városlakóval beszélgetett. Mindig azt mondta, amit gondolt, mindig azt tette, amit helyesnek érzett, időnként annak ellenkezőjét, amit elvártak tőle. Önmaga szerint sikerének egyik titka éppen ez volt. Balogh Jóska segítette politikai, ideológiai ellenfeleit, kioktatta eszmetársait, izgalmas puccsal került hatalomra, a város vitorlájába fogta a korrupció szelét. Elbúcsúztatta a szovjet katonákat, fogadta az amerikaiakat és a nyugati tökét. Balogh Jóska tanácselnök-helyettesként, tanácselnökként, majd tizenkét éven át polgármesterként várost épített és vitt át a szakadék felett a fogában tartva, hogy a nagy szocialista füstfelhőből kibontakozzon egy modern, irigyelt kapitalista Győr képe. Mindeközben nem mártír, nem hős, bár kétségtelen, nem volt ellenére, hiszen ő találta ki, hogy a nevét még életében felvéssék a városháza városvezetőknek emléket állító márványtáblájára. Balogh Jóska imádja a sikert, nem szereti a kudarcot és a képmutatást. Nem iszik alkoholt, de a csinos nőket mindig megnézi, megdicséri, de beszéljünk inkább másról... Ez a könyv a valóság és annak visszatükröződése, hol tíz-, hol húsz-, hol csak egyévnyi távlatból. A történelemre visszatekintő szubjektív riportregény. Felbukkannak benne ma is ismert közéleti szereplők, politikusok, hol öltönyben, hol alsógatyában, de mindenképpen úgy, ahogyan csak Balogh Jóska láthatta őket. Beköszönnek a könyv lapjain régi korok alakjai is, akikre lehet, már alig emlékszünk, az idő homályosra rajzolta képüket, hogy azért, mert messzire vannak, vagy azért, mert már nekünk is szemüveg kell ahhoz, hogy tisztán lássunk? Ki tudja? Tény, most újra felszínre kerül néhány régen hol imádott, hol rettegett név, napjainkban élő hasonszőrűekével együtt. Legfőképpen azonban Balogh Jóska az, aki másokon keresztül megmutatja magát. Meglepően és néhol bizony elég mulatságosan, ám mindenképpen nagyon is tanulságosan. Tudták róla azt például, hogy kiválóan beszél oroszul vagy németül? Csak kell hozzá némi kis bátorságot adó vodka vagy pálinka. Nekem szerencsém volt, alkoholmentes sör mellett magyarul folyt a szó. Kortyintottunk időnként a keserédes italból, majd folytatta történeteit, melyek legtöbbször ezzel a mondattal kezdődtek: Megfogsz lepődni, barátom...! És az esetek többségében meglepődtem.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
