Az utolsó bevetés

A könyvnek - melyet az olvasó a kezében tart - az adott aktualitást, hogy vitéz nagybányai Horthy István kormányzó helyettes, repülő főhadnagy hetven éve halt hősi halált (1942. augusztus 20-án) a Donkanyarban Héja típusú vadászgépével. A tragédiáról több könyv, értekezés és tudományos dolgozat született az elmúlt évtizedekben, amelyek mindegyike a választ kereste a légikatasztrófa bekövetkeztének okaira. Én nem hiszek a véletlenekben, biztosan tudom, hogy életünk során vannak emberek, akikkel találkoznunk kell és vannak tárgyak, amelyek "meg kell, hogy találjanak" bennünket. így kerülhetett hozzám Horthy István személyes hagyatéka és Farkas György, a kormányzóhelyettes egykori tisztiszolgájának katonai öröksége és harci naplója a Farkas családtól. A napló, ami szinte percről percre, óráról órára és Zetényi Csukás Ferenc napról napra követi az eseményeket és Horthy István fronton töltött életének minden apró mozzanatát. 1992-ben már felhasználta egy kiadvány a dokumentumot, de Gyuri bácsi 1995-ben bekövetkezett haláláig a teljes hitelesség miatt naplóját kiegészítette, így itt ebben a dolgozatban kerül ez először nyilvánosságra. Azt gondolom, hogy az sem lehet ok nélküli, hogy szívélyes kapcsolat alakult ki közöttem és a Horthy család között. A még élő szemtanúk és leszármazottaik is barátságukba fogadtak, segítve tényfeltárásomat, és bizony furcsa és nem hétköznapi érzésekkel töltött el, ahogyan életre keltek a könyv szereplői az elbeszéléseik alapján. Hadtörténeti kutatásaim során és a jó szerencsém által olyan soha nem publikált szemtanúi visszaemlékezésekre és fotóanyagokra leltem, amelyet munkám megkezdése előtt magam sem remélhettem. Egy vallomással is tartozom: Horthy István közvetlen katonai parancsnoka és barátja volt zetényi Csukás Kálmán vk. repülő alezredes, akinek rokonsága okán elfogultsággal is vádolhatnának jövőbeni kritikusaim. Éppen ezért választottam a tényfeltárás azon objektív módját, hogy jórészt a korabeli sajtó és média állásfoglalásait használjam fel munkám során. Egyre kevesebben vannak már élő szemtanúk a Horthy István-repülőtragédia megélői közül. Ez a sajnálatos tény adja kezembe a tollat, hogy leírjam az utókor számára. Az igazság a részletekben bújik meg. Csak az érdemes a megörökítésre, ami valóban megtörtént, minden szépítés és túlzás nélkül. Ennek lehet csak hitele, megtartva a törvényt, mindig csak az igazat szabad és kell elmondani, hogy tanulhasson belőle az utókor. Igaz az a latin mondás: a történelem az élet tanítómestere, de csak akkor, ha az igaz, és nem tudatosan ferdített valótlanságokból áll össze. Vajon mi történt 1942. augusztus 20-án, reggel 5 óra 7 perckor az Ilovszkojei repülőtér légterében? Pillanatnyi figyelemkihagyás? Műszaki hiba? Német szabotázs? Esetleg még valami más, eddig nem ismert tényező? A könyv ezekre a kérdésekre kíván választ adni a teljesség igényével, és tisztelegni óhajt Horthy István kormányzóhelyettes, repülő főhadnagy katonai pályafutása és hősi halála előtt. Igazul, szívből, becsülettel...